Ma a lila kis ruhámban feszítettem már 3/4 8-kor a tejeskávém mellett. Kedd van. Kezd kiderülni az ég. Változást érzek a levegőben. Hogy minek a változását pontosan, azt még nem tudom! Csak azt érzem, hogy 180 fokos fordulatot vesz körülöttem a világ, vagy inkább én a világ körül? Hiszen lassan véget ér a "gyászév"...egészen pontosan márciusban. És hál'Istennek már nem olyan kínzó a hiánya, mint közel egy éve...
Mindenki megnyugtatására közlöm,nem igazi gyászról van szó, a Nagy Szerelmet kellett elsiratnom...az életem és a lelkem egy részét. Sose fájt úgy semmi, mint azon a napsütéses tavaszi vasárnapon. A felismerés, hogy a Férfi már nem szeret, képes eldobni magától...mindig is hittem, hogy minket a Jóisten is egymásnak teremtett....de ott fent erről nem így vélekedtek- ezért még lesz egy köröm velük, ha feljutok. Így alakult, hogy egyedül vagyok, mostmár 10 hónapja. De valójában nem vágytam senkire. Soha. Vagy Ő, vagy senki. De a forgatókönyvet továbbra sem mi írjuk, így esett, hogy a munkahelyemen felfigyeltem egy 40-es pasira. Sose nyitott felénk, sose jött oda bemutatkozni, de mi az Asszisztenssel titkon áradoztunk a jóképű ügyvéd úrról.
A karácsonyi céges partin viszont észrevettem, hogy felkeltettem az érdeklódését, amit nem is tudtam és nem is mertem hova rakni. Észbontóan dögös az Ügyvéd, csakhogy - mert minden valamire való történetben van egy "de", vagy "csakhogy"- nős, két gyerekkel! A felismerés mázsás súlyként nehezedett rám! Mégis mi a jó nyavalyát gondoltam?
Pár hét múlva elég egyértelműen átvette a kezdeményezést és elindult az oda-vissza jópofi. Utána pedig felgyorsultak az események. Még aznap este elvitt minket a csajokkal egy barátja bulijába, ahol sokat beszélgettünk arról, hogy neki ebbe nem lenne szabad belemennie- akkor én még bátran vallottam magam erkölcscsősznek. Előadtam a kis korters beszédemet a családról, a hűségről, a bűntudatról és még ki tudja mi mindenről. Miután büszkén kihúztam magam, hogy tessék, lássék, józan ésszel és ítélőképességgel mindent meg lehet oldani! Ahogy ezen morfondíroztam, egyszercsak átkarolt, belecsókolt a nyakamba gyengéden majd megcsókolt! Első felindulásomban szerintem a nevemet is elfelejtettem... nemsokkal később ültünk a kocsijában, és újra szónoklatot tartottam...az ókorban egészen bizotsan taníthattam volna retorikát.
És hogy mi jön ezután? Azt majd fent lejátszák, én pedig kíváncsian várok addig is!
