la vie de Mademoiselle Maladroite

Csütörtök van, ami azt jelenti, hogy már csak egy nap és itt a hétvége. Gimis korom óta nem vártam a hétvégéket, hiszen a főiskolai évek alatt úgy összefolytak a hétköznapok és a hétvégék. Igaz, most se okoz gondot, ha hétköznap hajnalban érek haza, de azért mégis ott van a szombat, amikor addig alhatok, amíg jólesik. A hó szakad, minden fehér színben tündököl szerte a városban. Gyermeki rajongással tudok örülni a hónak még ennyi idősen is, pedig a legtöbb ember a környezetemben bosszúsan éli meg ezeket a napokat. Nem tehetek róla, olyan széppé varázsol mindent! Itt ülünk a 25 fokos irodában, és kint potyog a hó. Gyönyörű!