Szerda. Süt a nap és olyan hideg van kint, hogy erőteljesen gondolkozom egy bundabugyi készlet beszerzésén. A tegnapi rosszkedvem meglepően hamar elillant. Elmentem egy ismerősömhöz, ahhol közösen néztük a TV-t egész este. Hatan. Közben írt az Ügyvéd egy sms-t, hogy ne haragudjak. Kedvem lett volna visszaírni, hogy mégis, hogy a búbánatos viharban haragudnék én rá? Jó, azért töredelmesen beismerem, jól esett a kis lelkemnek, hogy ezt megírta, és gondolt rám. De jogalapom nincs haragudni. Az más kérdés, hogy a tegnapi dolgok felzaklattak. Bár ma már nem értem miért akadtam fent ezen? Persze nagyon rossz, ha az ember beleéli magát valamibe, bármibe és utána az utolsó pillanatban lemondják.
Sokat gondolkoztam tegnap éjjel elalvás előtt. Ha elköltözik otthonról, akkor már legális szereplője lehetnék az életének. De ( ismét a bonyodalmakat sejtető kis "de" szócska) mivan akkor, ha ő többet akarna? Vagy az én vállamon síratná el a 14 éves házasságát? Ó te jó ég! Ahogy az én legkedvesebb barátnőm mondaná: OMFG ( Oh, my fucking God!). Szóval, mit is kezdjek egy férfivel, aki pityereg? Félreértések elkerülése végett, semmi bajom azzal, ha egy férfi kimutatja az érzéseit, sőt! Ha szerelmes vagyok és fontos az illető, akkor arra az illetőre nem gondolok gyenge jellemként! De az Ügyvédben pont a határozottsága fogott meg, és nem vagyunk olyan viszonyban, hogy én támogassam a felejtés hosszú és annál rögösebb útján. Mindezek mellett őszintén remélem, hogy nekem az ég világon semmi közöm a perpatvarhoz. Belehalnék a bűntudatba, ha miattam hullana darabjaira egy család!
Még januárnak sincs vége, és már olyan kuszán alakulnak a dolgok...mi lesz itt még 2010-ben?
