Péntek. Csípős hideg. Ma sincs főnök, ma sincs munka. Régi utazások képei között nosztalgiáztam, és kicsit a szivem is belesajdult. Ma jön N.Sz. este, hogy elvigye a közös hűtőmágneseink felét leendő, új otthonába. Olyan szép utazások voltak...szerelmesek, mámorosak, önfeledtek. De már nem utazunk együtt.

Különösebben nem zaklatott fel a dolog, egészen ma reggelig. 3 évig szorgosan vásároltuk szigorúan közösen a mágneseket minden egyes városban, ahol megfordultunk, és most eljött az osztozkodás ideje. Nekünk ez a hobbi szerves része volt a kapcsolatunknak, hiszen hittük és éreztük, hogy mindent legyőzünk együtt és kéz a kézben öregszünk meg. Az az egy dolog vígasztal, hogy a legtöbb helyen 2 db-ot vettünk, így mindenkinek marad egy kis emlék, amit kirakhat a frigóra! Ezen kívül más cuccait is vissza kell hogy adjam ma neki. Ma végleg lezárul a mi közös történetünk.

Kérdéses, ezek után mennyire leszek képes más férfiakkal ennyire összefondni és közösködni... Mi még a dvd-ket is "magunknak" címszó alatt vásároltuk. De ezen túl kell jutni, elfelejteni, csak a szépet megőrizni.

A legkedvesebb gimnáziumi tanárom idézett nekem a szakítás után az Elbocsátó szép üzenetből:

"Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."

Isten véled N.Sz. Élj boldogan!